Nemcsak halál esetén gyászolunk

A gyász valamilyen veszteségre adott természetes érzelmi reakció. Ha azt halljuk GYÁSZ, vélhetőleg valakinek a halálára asszociálunk. Pedig gyászt nemcsak egy szerettünk halálakor élhetünk meg. Gyászt eredményez egy válás, szakítás, egy megszakadt barátság, egy álom meghiúsulása, egy kudarc, egy tartós betegség kialakulása, de a felnőtt gyerekünk kirepülése, egy költözés, vagy a munkahely elvesztése is.

mindegy, hogy az érzések egymásnak, vagy a korábbi működésünknek ellentmondóak, vagy sem. A gyászt feldolgozni az érzéseinken keresztül lehet és kell. 

Azt tapasztalom, hogy a XX.-XXI. századi ember nem tud mit kezdeni a halállal, a veszteséggel. Az megtanultuk, hogyan kell megszerezni valamit, de azt nem, hogyan kell attól megválni, elengedni. A kudarcot negatívumként, megbélyegzésként kezeljük, és nem lehetőségként, megújulásként tekintünk rá. Óvjuk magunkat minden negatív élménytől, fájdalomtól. 

Ezt tanultuk szüleinktől, nagyszüleinktől, akik a háború borzalmain nevelkedtek és az volt a vágyuk,  hogy minket, gyerekeket, unokákat minden fájdalomtól, nehézségtől megóvjanak, és örömben, vidámságban tartsanak.

Emlékszem, gyerekkoromban volt egy barátnőm, akinek elpusztult az aranyhörcsöge. A szülei, hogy ne szomorkodjon, azonnal vettek neki egy másikat.

Ma már tudom, hogy ez a gyerek nem tudta meggyászolni kiskedvencét, az érzéseit elrejtették jó mélyre.

A szülők jó szándékú reakciója a veszteség feldolgozás megtapasztalását tette lehetetlenné a gyermek számára. Nem hagytak időt és teret a szembenézésre, az érzelmek felszínre hozására. A gyors „felejtésben” bízva megfosztották gyermeküket a trauma feldolgozás munkájától.

A gyász során különféle érzések kavarognak bennünk, melyek gyakran látszólag egymásnak ellentmondóak. Minden gyász egyedi, mindenki más érzésekkel, érzelmekkel találkozik, mindenki máskor és máshogy éli meg a veszteségeit. Gyakran az azonos személyt gyászoló családtagok is eltérő módon, időben különböző szakaszokban tudják érezni a vesztségeiket.

A gyász során érezhetünk fájdalmat, dühöt, kiüresedettséget, félelmet, haragot, neheztelést, szégyent, bűntudatot, elszigeteltséget, magányt, de a negatív érzelmek mellet akár a pozitív érzések is megjelenhetnek. Érezhetünk megnyugvást, örömet, hálát, szeretetet, megkönnyebbülést.

A gyászoló ember érzéseit senki nem tudja átélni, csak maga a gyászoló

Ne mondj semmit, csak légy vele!

Évekkel ezelőtt egy 30-as éveiben járó ismerősöm halálos beteg lett. Az egyik távoli rokona kezeit tördelve panaszolta nekem, hogy nem bírja felhívni, mert nem tud mit mondani neki, nem tudja mivel vigasztalja.

Azt javasoltam neki, hogy ne mondjon semmit, ne vigasztalja, csak hallgassa meg. Kérdezze meg tőle, mi lenne jó neki, akar-e valamiről beszélgetni. Akart. Nem tartott igényt vigasztalásra, csak egy kis beszélgetésre, meghallgatásra. A rokon felszabadult a lelki nyomás alól, a beteg pedig hálás volt a beszélgetésért, törődésért.

Mit mondj a gyászolónak?

• • Nagyon sajnálom! – Ez egy őszinte mondat. Nem a gyászolóról vagy az elhunytról szól, hanem rólad.
  • Részvétem, fogadd őszinte részvétem! –  Régebben úgy gondoltam, hogy ez egy elcsépelt kifejezés, de ma már tudom, hogy ez a letisztult, egyszerű együttérzés kifejezés – abban az igen labilis lelki állapotban, amiben a gyászoló van – a legkifejezőbb, ami elhangozhat.
  • Nincsenek szavaim! – Ez is egy őszinte mondat, rólad szól, és arról, hogy erre nem lehet okosat, jót  mondani.
  • Ne mondj semmit, kérdezd meg, mire van szüksége! – Biztosítsd arról, hogy ha szüksége van rá, segítesz neki.
  • Hallgasd meg! Hónapok múlva is. Akkor is, ha te már nagyon sokszor hallottad ugyanazokat a mondatokat.

Mit ne mondj a gyászolónak?

• • Ne mondd azt a hosszantartó, súlyos betegségben elhunyt ember hozzátartozójának, hogy „ez megváltás volt már neki”, mert ezt a gyászoló is tudja, de nem vigasztalja.
  • Mondj csak annyit, hogy „Sajnálom”. És ne kezdd el taglalni, hogy amikor te gyászoltál, az hogy volt, ne hasonlítgass! Minden veszteség és minden gyász különböző, ahogyan mi emberek is különbözőek vagyunk.
  • A „Tudom min mész keresztül” mondat sem állja meg a helyét a fenti okok miatt, hiszen mindenki másként éli meg a saját veszteségét. Te nem tudhatod, mit érez a másik, azt csak ő tudja.
  • A „Most erősnek kell lenned!” mondat, szintén kerülendő. A gyász feldolgozásához az érzelmeknek felszínre kell kerülniük, azokat meg kell élni, és fel kell dolgozni.
  • Az „El kellene már engedned!” és a „Te még mindig gyászolsz?” mondatok tovább nehezítik a feldolgozást és nem a megoldás irányába mutatnak. 

Abban segíthetünk, hogy mellette állunk, és nem hagyjuk magára nehéz érzéseiben.

A gyász folyamat során az gyászoló elrendezi önmagában a veszteséggel való kapcsolatát, feldolgozza a veszteség tényét és képes megváltoztatni az életét az elveszített személy, tárgy, esemény, stb nélkül.

A gyászoló a gyász folyamat során képessé válik az elengedésre, új viszonyt alakít ki önmagával és a külvilággal, új szokásokat alakít ki, melyek a túlélést és a feldolgozást támogatják. Amíg ez nem történik meg, a gyászt nem tekinthetjük feldolgozottnak és a folyamatot lezártnak.

A témában készült podcastet az alábbi linken lehet meghallgatni: 

Ha nehezen megy a veszteség feldolgozás, fordulj hozzám bizalommal!

Ha úgy érzed elakadtál, vagy nem úgy mennek a dolgaid, ahogyan szeretnéd, keress meg!

Szakértő támogatással könnyebben és gyorsabban megtalálod a kiutat a nehézségekből. Küldj emailt, vagy írj rám a social media felületeimen!

Az első, ismerkedő találkozásunk ingyenes.